Az új otthonom!!!!!

Sziasztok Gáspár Anita vagyok, a lakásom leégett januárban és a barátaim segítségét kértem. Hát rémálom volt, Ausztriában tanulok egy multicégnél akkor is kint voltam amikor a baleset történt. Hajnalban indultam útnak reggel értem haza és a látvány ami fogadott hát nem lehet leírni, minden addigi munkám kárba veszett ruhák és nagyon- nagyon sok miden. Előrről kellett kezdenem mindent. Mivel keveset vagyok itthon és mindent újonnan kelet megvennem nem volt egyszerű lassan haladt minden igazából még most van még mit csinálni, de a történtek után már mindent pozitívan fogok fel!
Mesi barátnőm nagyon sokat titkolózott és nem árulta el, milyen merényletet tervez! Folyamatosan biztatott, hogy tartsak ki nagy meglepetésben lesz részem! Én azt gondoltam hát jó sok mindent kibírtam talán ezt is átélem valahogy! Ha nem lennék ennyire erős lehet, hogy nem élem túl amit szombaton kaptam a lakásavatón! Édesanyámmal és a barátaim körében bontottam fel azokat az ajándékokat amiket tőletek kaptam, és egyfolytában folytak a könnyeim. Mindenkinek tiszta szívemből köszönöm azt a sok győnyörű ajándékot. Szavakkal nem tudom kifejezni, hogy milyen boldogság töltött el!!!! Most is pityergek ha eszembe jut.
Természetesen képeket fogunk fel tenni, de Mesi nem maradt hűtlen önnmagátol elhozta a fényképezőt és nem voltak jók az elemek, így Anita barátnőm fényképezett .
Mindenkinek köszönöm ezerszer anyukámmal együtt, hogy ennyi önzetlen ember van. Mindenkinek kívánok sok szerencsét és boldogságot az életben.
Ha minden ajándék méltó helyre került akkor azokat a képeket is feltesszük!!

Örök hála mindenkinek : Gáspár Anita

Új infó a kételkedőknek

Sziasztok!

Ahogy ígértem a Chat-ablakban itt vagyok, hogy részletesebb választ adjak a kérdéseitekre.
Először elnézést szeretnék kérni minden Blogolvasótól amiért elmaradtak az új hozzászólások az elmúlt időben. De mindennek oka volt amelyet most megpróbálok ecsetelni számotokra.
Szeretném kihangsúlyozni, hogy a blog nem személyes haszonszerzés céljából jött létre!

A részletek:

Mesi:
Kb. másfél hónapja munkahelyváltás miatt részlegesen Budapestre költözött albérletbe Kiskunhalasról. Azért írom, hogy részlegesen, mert csak a legfontosabb dolgokat vitte fel magával. A számítógépe több használati felszereléssel együtt Halason maradt! Az e-mailekre több-kevesebb késéssel igyekezett mindenkinek válaszolni de az oldal szerkesztéséhez szüksége lett volna a gépére is. A blog olvasói közül többen is tudtak találkozni vele Pesten mikor az ajándékukat átadták. Ezúton is szeretném megkérni ezeket a kedves embereket, hogy ők is írjanak a chat üzenőfalára és ne csak az egyoldalú kétkedés jelenjen meg ott! Módomban állna az üzenőfal moderálása de nem célom a ködösítés, sőt szeretném ha mindenki tudná a valós tényeket!

Magamról:
Mikor a barátaim szóltak, hogy mi történt azon a bizonyos napon Anita otthonával azonnal kilépőt kértem a munkahelyen, hogy személyes jelenlétemmel tudjam támogatni Anitát. A fizikai segítségnyújtásnak azonban vannak korlátai. Ez nállam akkor következett be mikor a nagyszoba padlóburkolatát fektettük le. Sikerült vele összeszednem egy takaros ínhüvelygyulladást. Aki nem tudná ez mit jelent annak elárulom, hogy ilyenkor az ember a kezét alig bírja mozdítani. Ha orvoshoz is elmegy vele az ember akkor olyan kötéssel látják el, hogy ne is tudja.
A blogszerkesztésbe azért lettem bevonva, hogy néha nézzek én is rá az oldalra. Mikor Mesi szólt, hogy nem tud netközelben lenni akkor igyekeztem segíteni neki ebben is. A hozzám küldött e-mailokat is továbbítottam felé ahogy kérte tőlem. Amikor Pestre költözött nem szólt, hogy nem fogja tudni szerkeszteni az oldalt és az igazat megvallva nem is nagyon tartottuk egymással a kapcsolatot. Elismerem, hogy az én hibám, hogy mindennek ellenére mégsem néztem fel az oldalra néha. Megkövezhettek érte ha akartok de, mint egyedülálló férfinak kisebb dolgom is nagyobb volt annál, hogy az oldallal törödjek! Ezt talán csak az érti meg aki próbálta már egyedül élni az életét, bajlódni a mindennapi gondokkal.

A jövő:
A mai nap felhívtam Mesit, hogy közöljön információkat a fejleményekről. Az üzenete a következő a blog olvasói számára:
Az ajándékok átadását tárgyhó 18-ra tervezte. Az átadásról és a felújított lakásról fényképeket fog készíteni és mivel ugyanezen a hétvégén teljesen felköltözik Pestre, végre számítógép közelébe fog kerülni. Az elkészített fotók segítségével pedíg tájékoztatni fog benneteket a blogon keresztül! Ehhez már csak egy kis kitartást kérek Tőlletek! Természetesen az e_mail címére továbbra is küldhetitek a kérdéseiteket azonban itt is türelmet kérünk a válaszokkal. Mesi azért igyekezni fog, hogy minden kérdést legkésőbb 1 héten belül megválaszoljon! emese.puskas@citromail.hu

Köszönjük a megértéseteket!
Üdvözlettel:

Mindjárt lakható!

Amikor Ancsi el van keseredve, hogy nem halad elég gyorsan a felújítás, nem győzöm neki mondani, hogy gondoljon csak bele, mi volt ott két hete és mi van most! Szombatról tartozok még képekkel, mert nemcsak kajáltunk és röhögtünk, de ment a munka is. Még a nagyszoba volt soron, ami még mindig siralmasan nézett ki, de LETÉPTÜK a tapétát kegyetlenül. Hamar megadta magát, más választása nem lévén. Spaklikkal (Ancsi szerint spanglikkal...hmmm...) falig kapartuk a cuccot. És persze röhögtünk nagyon.

Julika még nem látszott nagyon a képeken, pótolom hát. Én mentem elől vizes szivaccsal, utánam sorban a három grácia és nyomták le a kormos trutyit a falról, a szoba meg kezdett kivilágosodni. A szivacs nyomán felkavarodott megint a korom, kicsit fulladoztunk, a selymesfényű-bűnronda ócska tapéta pedig hamar padlóra került. K.O.: a csajok kiütéssel nyertek! Aztán nekem el kellett mennem, és csak telefonon mesélte Anita, hogy majdnem sikerült megint felgyújtani a lakást egy zárlattal, ugyanis a nagy vizesszivacsozás közepette belefolyt a konnektorba a víz. A villanyszerelő, Gábor azonnal indult is, de aztán Bandi gyorsan bűvészkedett valamit a falból lógó vezetékekkel, így nem kellett végül kijönnie.

Ildi. Lelkesen hántja a dzsuvát, és bár néhányszor nyakonlódítottam vízzel (nem szándékosan, persze), jómunkásasszonyként dolgozott. Ő röhögött a legjobban, amikor kértem egy mérsékelten koszos nadrágot Anitától, mire adott egy őméretű holmit, amit egy telefontöltő zsinórjával kötöztem fel magamra, énméretűvé igazítva azt, óóó... hogy erről miért nem készült kép...

És a végeredmény két teljes nappal később. Ez hát a papaya színe. Anita morgott kicsit, először nem tetszett neki igazán, de szerintem azért jobb így, mint kormosan. Egészen szoba kinézete van már ebből a szögből...




... de becsapós a szitu, mert rumli azért még van.. Ez a szoba boldogtalanabbik fele. Tessék, kérem, jól megnézni, mert ilyet nem gyakran látni. Az úgy volt, hogy átmentem Anitához dumálni és éhesek lettünk és rendeltünk pizzát. Nekem sok volt, és ami megmaradt, elhelyeztük a szobában elhelyezkedő kult-cuccok egyikére. Ami történetesen...

...az új WC-csésze volt. Még steril. Ricsi volt talán, aki könnyesre röhögtette Anitát, amikor szakszerűen megállapította, hogy ez egy VISSZAJELZŐS WC. Mi???-kérdezte Anita, mire Ricsi felvilágosította, hogy ugyebár ha az ember egy kicsit nagyobbat pottyant egy ilyenbe, akkor az bizony "visszanyal"... fúúúúj! Egyébként tényleg.

Szóval ő lenne az. Eredeti helyén majd pár nap múlva lesz megtalálható, csak még nincs kész a burkolás. A WC-zés egyébként is külön öröm, mert ha dugig tele van a lakás és valakinek dolga akad, előbb körbe kell trombitálni a népet, hogy helyezkedjenek el valahol máshol a térben, mert ajtó az még nincs. Legjobb, amikor csengetnek, és te ülsz békésen, és tudod, hogy a bejárati ajtó nincs bezárva kulccsal, úgyhogy lehet kezdeni imádkozni, hogy a kint álló egyed be ne nyisson, különben nagytotálban a szeme elé tárulsz...

Anita gyorsan tett lépéseket ezügyben, úgyhogy hamar került egy ajtó, amin kilincs nincs, illetve kilincs az van, csak a belincs hiányzik, ilyenkor felkap, áttesz az ajtó túlsó lyukába, rázár, dolgozik, kijön, visszadug. Amikor a vizes szerelte a cuccot ott hátul, és nekiállt fúrni, a konyhában (hajrá, papírvékony panelfal!) nagy darabokban hullott le a frissen festett vakolat. Anita már ezen is csak sírva röhögött, fúrjad még, mondta, majd olyan lesz, mint a szita, na még egy kicsit, és nem csak átlátni, de átmászni is gyerekjáték lesz.

A füdőszobába bekerült a kád. Víz még nincs, csak hideg, csaptelep nuku, de a kifolyó alatt van egy dizájncenterbe illő piros vödör, itt lehet vizet vételezni. Amíg nem volt ott a vödör, a szomszédok kétszer is gondosan felhívták Anita figyelmét, hogy bizony, valószínűleg csőtörés van. Nálam ugyan még cső sem nagyon, mondta Ancsi, de azért megvizsgálta, majd rájött, hogy kell az a vödör, mert ha picit is nyitva marad a csap, az éltető víz lekéredzkedik a földszintre, naná, hogy a lépcsőház plafonján keresztül.

Ilyen lett. Bézs és bordó, gyönyörű, a másik oldalról sajna nem készült kép, ami nagy kár, mert itt meg be lehet lesni hátulról a WC-be, akkora lyuk van a falon, a zuhanycsaptelep helyén. Ha az ajtónál már nem lehet belátni, ugye.

Na még egy kép mára. Aki látta az első bejegyzéseket, volt egy fotó a bejárati ajtó felett lévő elfeketedett, kormos plafonról. Mára már ilyen. Kisvirág, te akartad nagyon tudni a színek végett, hová kerül a kulcsos szekrény, hát ez az a hely. Az ajtót kívül Anita festette, ezt már mutattam, a belső rész Tomi műve, ha közelről megvizsgáljuk, kiderül, hogy ő bizony nem egy Picasso. De Tomit nem is ezért szeretjük. :) Ja, a csengő meg ugat. Esküszöm, csahol, mint egy kutya, elmeháborodott ötlet egy tisztességes bimm-bamm helyett egy veszett vérebet hallgatni minden látogatónál, én majdnem a plafonig ugrottam ijedtemben, amikor először meghallottam.

De tudom, miért ilyen... in memoriam Lili.

Na, ezt most lehet, hogy kár volt feltenni, mert sírás lesz.

És van még egy szuper hír is:

MEGÉRKEZETT AZ ELSŐ AJÁNDÉK!!!!

Sipike küldte el a művét, a postás be is hozta nekem a munkahelyemre. Állítólag egy tükör, és remélem, hogy még mindig az. :) Biztosan az, nyugi, nem csörgött! Köszönjük!

Na most felvetődött egy kérdés, amit mindjárt meg is lehet szavazni ott oldalt a blogpanelek egyikében. A küldeményeket szépen kicsomagolva egy nagy dobozban vigyük át? Így olyan lenne, mint egy kincsesláda, jól meg lehetne túrni, és mindjárt látszana minden. Vagy maradjanak becsomagolva és majd Anita bontogassa ki mindet? Vagy van valakinek egyéb, jobb ötlete az átadást illetően? Akinek van kedve, nyomjon egy gombot.

Ölelés mindenkinek, köszönjük a rengeteg biztatást, jókívánságot, szeretetet!

Padlón vagyunk, irány a WC!

Namármost. Ha az ember padlón van, András biztosan tud rajta segíteni, mert olyan pikk-pakk lerakta a parkettát, hogy öröm volt nézni. Legalább láttok egy képet róla is, valamit magyaráz, asszem hogy jó-e lesz-e ha így-e pózol-e, vagy efféle. Mindenesetre a padló mestermunka...

...tudom, mert kipróbáltam.

Jómunkásemberhez méltó módon előbb ugye lefeküdtem (nem csak én, többen is kipróbálták, de azt érdekes módon nem dokumentálták, csak amikor én kummantottam), utána másik Anita előhozakodott egy tepsi rántottával, hogy együnk is cseppet... Gasztronómiai bravúr, én legalábbis még nem láttam rántottát tepsiben, így lehetett vágni, meg haraptunk hozzá kenyeret oszt jóvan. Finom volt nagyon.

Konyha híján a WC-n ülve falatoztam, mivel mint későn érkező, a szobából én már kiszorultam. Gyuri volt olyan drága és megörökítette, valamint közölte, hogy így egész könnyen intézhető az anyagcsere-folyamat, ezúton üzenem neki, hogy a kényszer nagy úr, egyébként meg gusztustalan disznó. Mármint ő, nem a kényszer.

A konyha egyelőre így áll, illetve úszik a porban, de már látszanak a színek és szerintem GYÖNYÖRŰŰŰŰ!

A másik felén még jobban látszik, besüt a nap és csudajó a kedv, helyesek a festő srácok (képek később), és szupergyorsan dolgoznak a hatalmas kupi ellenére is. A fentebb látható magnóból (na, ki találja meg a fotón a leggyorsabban?) állandóan ordít a zene, így került le a nagyszoba tapétája szintén rekordidő alatt. Ez még egy külön történet volt, erről holnap!

Krisz feljánlott az ehhez hasonló képek, sztorik megörökítésére egy fotókönyvet, amihez digitális szkrepperek jelentkezését várja, ide másolom a levelének részletét:

"Felajánlás része, hogy amiben tudok, segítek. :)
Valami Barátság könyvére gondoltam, amiben ez az egész tűzeset és a barátok segítsége van benne.
Gondolom, most minden digitálisan van meg, továbbra is készüljenek fotók a felújítás fázisairól, aztán majd mindarról is, amiket készítettek a lányok.
Digiző lányokat meg lehetne kérni, hogy egy-egy oldalt scrappeljenek meg, végülis, az is ajándék. Lehet üresen is hagyni oldalt, hogy aki elérhető, személyesen is beírhat valami kedveset, a messze lévők ugyanezt megtehetik úgy, hogy írnak valamit, bescennelik, elküldik, és azt is beteszem a könyvbe. Szerencsés esetben nem is annyira látszik majd, hogy nem kézzel lett írva.
Aki készít egy digitális oldalt, a képek mellé oda tudja tenni a saját gondolatait vagy egy idézetet, amit gondol stb.

Szerintem jó lesz:)
Köszi.
krisz"

Szóval aki vállalna egy oldalt, a részleteket megbeszélheti vele. Itt a blogja, http://krisssz.blogspot.com/, szerintem ez lesz a legjobb és leggyorsabb módja, hogy megtaláljátok őt! Köszönjük a lelkes felajánlást, Krisz!

Holnap folytatódik a sztori a nagyszobával, a festőkkel és a kedves felajánlások hosszú sorával! Akinek esetleg még nem válaszoltam legalább pár sorban, elnézést kérek, de remélem, már senki nem maradt ki - legalábbis az előbb még úgy tűnt, hehe...

Haladunk!

Haladás van, emberek! A kép már a rend kezdetét jelzi, tehát már nem rumli. Nem tudom, miket ábrázol pontosan, de a falak már elő vannak kezelve a képen, tapétára várva! Juhúúúú! Ez az előszoba, jól néz ki, ugye?

Barát ő is, vagy barát barátja, nem tudom már pontosan. Majd Ancsi megmondja a nevét, és akkor bejegyzem. Mndenesetre már színesednek a falak, fest ő, mert ő a festő. Haha, ez rossz poén volt.

A Tiffany-kép helyén bent van az új ablak, Gyuri hathatós közbenjárása segítségével. Kicsit még kormos volt a tapéta a kép készítésekor, de már ez a szoba is ki van festve, képek legközelebb!

Tadaaaaammmm! Ilyen lesz a lámpabúra a lakásban! Anita szegény atomfáradt, de látszik, hogy boldog! Végre!

Na ez még egy gyönyörű kép! A kreativitásnak nincs határa, a nagyszobában a mosogató és a belőle kiálló vízvezetékek érdekes látványt nyújtanak, nekem valahogy R2D2-t idézik a Csillagok Háborújából.

Ez pedig a bejárati ajtó. Anita maga festette le. Eltűnt a korom, az égésnyom, és lassan készül már rá a névtábla is!

Van még sok ember, aki segít. Lassan utolérem magam a válaszolgatásban, akikkel már le van egyeztetve a dolog, itt látható a neve! És még mindig nincs vége... Na lássuk:

Ildikó egy szolid, szép fülbevalót ajánlott fel, azt hiszem, összebeszélnek Babrával, aki egy nyaklánccal kedveskedne! Több ékszer is érkezik már, de egy nőnek ebből sosem lehet elég! Köszönjük!

Klári egy felírótáblát készít a konyhába, amelyen naptár is található. Hasznos és szép holmi lesz! Hálásak vagyunk érte!

Márta egy sapka-sál-kesztyű szettel melengetné Anita szívét, ez jól fog jönni ebben a csúnya időben és helyzetben! Köszi!

Kriszti patchwork párnával tenné kényelmesebbé a lakást. Valaki takarót vagy blokkokat hozzá esetleg? Ha nem lesz jelentkező, a végén még megvarrom én, vigyázat! :)

Dudás Timi egy teafiltertartó dobozzal járul hozzá a konyha felszereléséshez. Jó lesz nagyon, hangulatos lesz teázni este, ha már lesz hol! Köszi!

És a három megható felajánlás, amiket tegnap ígértem:

Elina Szlovákiából írt! Ilyen messziről is segíteni akar, ez csodálatos! Íme a kedves levél:

"Kedves Mesi...konnyes szemmel olvastam hogy mi tortent a baratnoddel...ez szornyu! Mi nem ismejuk egymast es en Rain blogjan keresztul tudtam meg hogy mi tortent...:-(Annyira elszomoritott ez a tortenet, hogy ugy dontottem en is keszitek valamit...mit szolnal hozza ha keszitenek fonott kosarakat...az jo lenne? Mit szolsz hozza? Meg nem tudom hogy mikepp jutatnam el oket hozzatok mivel en Szlovakian elek, de szerintem ez biztos megoldhato....Nagyon szeretnek legalabb igy segiteni, es szerintem ez csodalatos emberseges otlet...biztos hogy sok jo szivu ember fog igyekezni segiteni...Elina"

Fülöp Kata írta:
"Szervusz!
Olvastam a blogotokat.
Szeretnék én is segíteni. Sajnos csak kisebb képet tudok felajánlani, mivel 1 éve fekszem, és csak hímezni tudok így.
Egy vidám kis hímzésre gondoltam, ha elfogadjátok.
Továbbis sikert és kitartást kívánok nektek!
Szeretettel
Kata"

Hát igen. Nem jutok szóhoz ilyenkor, amikor ilyen önzetlenséggel, együttérzéssel találkozom.

És egy nagy felajánlás egy scraptársaimtól, Merikától és Tina lányától:

"Szia Mesi!Tegnap olvastam az új blogot, amit a barátnőddel történtek miatt indítottál. Szeretnék segíteni, de nem csak saját készítésü dologgal. Van eltéve nekem sok minden, amire jelenleg nincs szükségem de nem kidobandó. Edények, terítők, könyvek, dísztárgyak. Kérlek írj hogy mi az ami ezekből kellhet mert nagyon szívesen összerakok egy csomagot. Várom a válaszod és nagyon szívesen elvisszük, ahová mondod! Sok erőt a barátnődnek és édesanyjának!Puszi:Merika"

Már beszéltünk is telefonon, hatalmas ez a segítség, örök hálánk!


Apropó, postázás! Úgy terveztem, hogy ha valaki elkészül a művével, az én címemre küldheti. Anita lakásában még nincs egy tiszta hely, kb. két hét, míg nagyjából rend lesz. Én összegyűjtöm az ajándékaitokat és egyben nyújtjuk át az egészet. Nagy és sok meglepi lesz, és remélem, legalább ekkora öröm! Szóval a címem:

Puskás Emese

6400 Kiskunhalas

Kossuth u. 18/B 1/3.

Kérem, aki elkészül a kincsével, postára adás előtt fotózza le vele magát, majd a képet küldje el Bandinak! E-mail címe:

atta456@gmail.com

Ha valakinek gondot okoz a postázás a terjedelem vagy ilyesmi miatt, igyekszem segíteni. Pestiek előnyben, egyeztetni e-mailben velem lehet. Meg bármi másról is, akár az üzenőfalon.

Nagyon aranyosak vagytok, nem győzök elég hálás lenni, hogy ennyien megmozdultatok egy jó célért! Köszönjük!

Mennyi minden!!!

Hihetetlen, hihetetlen, és megint csak hihetetlen! Mennyi kedves ember! Nem győzök csodálkozni! Válaszolgatni meg pláne! Folytatom a felajánlások hosszú sorát, ha valaki ma kimarad, türelem, folytatom! És köszönjük!

Hana, azaz Flóra egy gyöngy ékszerszettet készít. Csak hogy legyen mit tenni a Vera által készítendő dobozba... Szép lesz, én ismerem Hanát és a stílusát. És örülök neki, hogy ismerem!

Kata, Hana barátnője japán írásjelekkel Anita nevét foglalja képbe. Érdekes, szép ajándék lesz, köszönjük!

Brigitta (alias Gigi) egy barátságról szóló, keretezett képet ajánlott fel. Természetesen scrapbook-technikával, biztosan gyönyörű lesz! Köszönjük! Az előszobába fog kerülni, amely jelenleg így néz ki, de hamarosan megszépül a segítő kezek által!


Barbi is képeket ajánlott fel, a konyhába és Anita anyukájának szobájába egyaránt! Kíváncsian várjuk, és köszönjük!

Linsey (Tündi) bevállalt egy minialbumot, amibe a barátos-barátnős-családos fotók kerülhetnek! Anita épp nemrég csodált meg egy minialbumot, és kérte, hogy csináljak neki egy olyat... most teljesül a kérése! Köszi, Tündi!

Beandy is albummal készül, ő szeretné megörökíteni ezt a folyamatot egészen az ajándékátadásig, lakásavatásig. Reméljük, mielőbb nekifoghat! Köszönjük!

Mónikától szobanövények mellé szúrható angyalkák és madárkák "repülnek" majd. Na nem ezek mellé, szegények már nincsenek valami nagy formában, de vannak még épek, akiknek a hangulatára biztosan jó hatással lesznek az apró díszek. Tudom, én beszélek a növényeimmel...

Sofie (Zsófi) szeretettel készítene egy erős bevásárlótáskát hozzá illő tárcával! Anita anyukája örülni fog neki!

Ábrahám Kriszta a fürdőszobát tenné csinosabbá egy bordós árnyalatú sminktáskával. (A fürdőről még nincs fotó, de Ancsi tervei szerint bordó és vajszínű lesz.) Jó ötlet, Kriszta, köszi!

Katica a konyhába készít kötény-edényfogó szettet. Hasznos lesz nagyon, mert minden konyhai textília csupa füst és korom lett - de ezek a holmik megszépítik majd a helyiséget! Nagyon köszönjük!

Sipike, azaz Szilvi egy fakeretes, szép kis fali tükörrel segít. Nem tudom, nekem minden utamba kerülő tükörbe bele kell néznem, más is így van ezzel??? Csajlakásban kell néhány, köszönjük, Sipike!

Zsófi egy őrző angyalt készít, a befüstölődött plüssök nagyon szomorúvá tették ugyanis Ancsit, és mint tudjuk, mindenkinek kell egy saját angyal! Olyan hosszúlábú, polconülős, ölelgethetős példány lesz! Zsófi, te is angyal vagy, köszi!


Uhhh, nem bírom már tovább írni, holnap (azaz ma) folytatom. Nem fog kimaradni senki, ígérem! Három érdekes és megható felajánlást is megírok, amelyek leckét adnak önzetlenségből...nem mintha TI, barátaim, rá lennétek szorulva! Mindenkinek külön-külön is hálásak vagyunk - egyelőre még csak a beavatottak, de remélem, hamarosan Anitáék is megláthatják, átvehetik a kincseiteket.

Ne feledjétek a fényképet az ajándékról és magatokról, na meg a pár sort (ki, honnan, mit stb.)elküldeni Bandinak! Címe fent!

Ha valaki törékeny, sérülékeny ajándékot adna és nem boldogul a szállításával vagy nem bízik a postában, esetleg aránytalanul nagy a postaköltség, használja az üzenőfalat! Segíteni igyekszem minden jellegű szervezésben, ötleteket és gondolatokat cserélhettek. Regisztrálni kell, ez ne rettentsen el senkit, ez azt biztosítja, hogy illetéktelenek lehetőség szerint ne keveredjenek erre.

Mindenkinek hálás köszönet!

Millió ölelés:

Levéldömping

Hazaestem a melóból és fogadott egy rakat levél, felajánlás... őrület, mi megy itt, nem gondoltam volna, de komolyan! Gyorsan csak pár szót a segítő szándékúaknak!

Kérek mindenkit, hogy e-mailben jelezze főként felém, (emese.puskas@citromail.hu) ha küldene valamit, akkor biztosan válaszolok, egyeztetünk és nem lesz káosz. Rengeteg levelet kaptam, mindre válaszolok majd, amint tudok. A kommentekből nehezen tudom kikeresni a címeteket, aki ott jelezte még csak a segítő szándékot, dobjon egy e-mailt is mellé. Köszönöm!

Kérdeztétek többen, van-e határidő. Nincs. Ami fontos, hogy ne okozzon nektek ez a nemes szándék plusz terhet. De tényleg. Amikor leghamarabb be lehet vinni bármi szépet a lakásba, az még minimum másfél-két hét, az biztos.

Amint elkészült egy-egy alkotás, vagy megvan, amit küldenétek, kérlek, csináljatok egy fotót róla plusz magatokról, és pár szó kíséretében küldjétek el Bandi e-mail címére. (atta456@gmail.com) Szeretnénk feltenni a végén az arcotokat, munkátokat ide egy szép galériába, hogy mindenki lássa: TI SEGÍTETTETEK! És így Anita is látná, kitől mit kapott.

Ha van valami fontos dolog, úgy látom, Bandi uralja a helyzetet, és ott felül a sarokban közleményként közli a közlendőket. Jó ötlet, itt üzenem neki, mert 0.21-kor talán már nem örülne, ha felhívnám.

Holnapra lesznek képek, hogy áll jelenleg a lakás, és akkor folytatom a listát is, hogy kitől mi érkezik. Körülbelül a 30-ik ajándéknál tartunk, fantasztikusak vagytok, köszönöm, köszönjük, igazán!!!

Jajj, még valami! Merika, Tina! Megkereslek Benneteket telefonon, majd valamikor emberi időben. Azaz leghamarabb pénteken, kérlek, küldjetek egy telefonszámot e-mailben, vagy ha úgy jobb, chatelhetünk is valahol! Köszi, puszi!